gondolattömb

Most nem idézettel jelentkezem hanem egy gondolat tömbbel. Egy barátom mesélt nekem én pedig írásba foglaltam. remélem a zavaros dolgok között azért megértitek mi is zajlik benne. remélem Szöszim neked is tetszeni fog az ahogy össze van gyüjtve az amit elmondtál. :)


Mintha nem is pár éve történt volna minden. Beleszerettem, és nem tudom neki elmondani, mert nincs értelme. Nem akarok pont tőle egy visszautasítást, sem pedig egy csalódást, hogy csak egy éjszakai játszadozás legyek neki, egy újabb trófea. Mert itt lenne vége mindennek. Ekkor zárkóznék el a világ elől örökre, és tartanám távol magam a férfiaktól hosszú ideig. Túl régóta van bennem ez az érzés felé, és úgy érzem még egy darabig ott is, kell, maradjon. Nem törhet fel a felszínre. Nem történhet meg. Akárhányszor ábrándoztam arról, hogy csak egyszer közelebb kerülünk egymáshoz mindig belesajdult a szívem, mert tudtam ez csak ábránd, marad. Pár éve együtt dolgoztunk, viszont már kőrübelül a születésem óta ismerem, mivel itt lakik tőlünk pár háznyira. Régen nem néztem úgy rá, mint egy férfira, hanem mint egy régi barátra, akivel kicsinek nagyon jól eljátszottunk kint az utcán. Minden nap kimentünk az utcára fogócskázni, bújócskázni, egy kicsit tekerni a bicikliket, vagy csak beszélgetni és szórakozni. Akkor még nem gondoltam bele abba, hogy én egyszer ilyet fogok iránta érezni. Sőt évekig nem is fordult meg a fejemben semmi hasonló. Kicsi voltam és mivel van köztünk egy pár évkor különbség csak 16 évesen gondoltam ilyen dolgokat róla, hogy mi lenne, ha mi ketten egy párt alkotnánk. Igaz ebben sokat segített két dolog is. Az egyik hogy született egy kis testvérem, akivel nagyából egy korúak az ő testvérei, és összejártunk a gyerekek játszottak én anyuval pedig az anyukájával beszélgettünk, pletykálgattunk. A másik pedig az, amikor elkezdtünk együtt dolgozni. Jó volt vele a hangulat, és elkezdtem rá férfiként tekinteni nem, pedig azt a gyereket láttam benne, mint régen mikor még tényleg gyerekek lettünk. Ez a dolog történt lassan két éve. Azóta hiába volt más barátom mindig ott lakozott bennem felé ez az érzés. Viszont amikor a húga hazaköltözött a barátjától, és elkezdtem átjárni még többet szinte lángsugárként törtek elő belőlem ezek az érzések és sokkal erőteljesebben. Hiába mondtam neki és beszéltük is, meg hogy igen szerelmes vagyok belé ő, nem hitte, hogy én komolyan gondolom, csak egy kis fiatal csitrinek nézett és nem vett komolyan. Persze ki vett volna komolyan akkor mikor arról beszéltünk, hogy ő is magába szerelmes. Mindenki tudja még az anyukája is, hogy én mit érzek de, szerencsére senki nem mondja el neki és még én, se merem. Persze hogyan is merném, mikor tudom, hogy a munkájának él, és annak hogy a családját el tudja látni meg a testvéreit. Tudom, hogy most neki ez a legfontosabb. Meg hozzá kell tenni, hogy tudom, mi lenne ebből az egészből, még ha együtt is lennénk egyszer, hogy csak a pénzéért lennék vele, pedig ennek semmi köze nem lenne. Akik ismernek, tudják, hogy ez nem most kezdődött el bennem. De olyan bonyolult itt minden. Vagyis hát a szerelem. Miért kell ilyen bonyolult, legyen? Igaz az a mondás, hogy jobb lenne olyan, lenne a szerelem, mint a röplabda, ha elkiáltja magát az ember, hogy az „enyém” akkor az úgy is lenne, és mindenki félre állna. De sajnos az élet nem egy röplabda meccs. A képzeletemben úgy él ez az egész dolog vele, mint hogy boldogok vagyunk, legalábbis én biztos, hogy az lennék. Hihetetlen boldog, még ha csak egy pillanatra is de mindent oda az Oda adnék érte. Nehéz megmondani, hogy a szívre hallgasson az ember vagy a józan eszére. Mert mindegy hogy melyikre hallgat, van olyan helyzet, hogy minden féleképpen fáj majd a szívnek vagy valaki másnak. Annál rosszabb dolog nincs, ha másnak fájdalmat okozol, mert látni még rosszabb mint érezni, de az biztos, hogy nem egy jó érzés, mert mindenkinek fáj. Nem bírom nézni ahogy menekül a családja elől. Ahogy inkább elmegy vad idegenekkel szórakozni mint hogy a családjával intézné a dolgokat. Kikészíti a tesója és ezt észre se veszi. Nem tud nemet mondani egyszerűen lehúzzák pénzzel és mindennel. Annyira jó a lelke nem is tudom elhinni. Ritkán lát az ember ilyen embert. Ott segít az embernek ahol tud. Bármiről is legyen szó. Nem akarok magamnak csalódást, de sajnos ebből az lesz. Talán egyszer 10 év múlva lehet köztünk valami de lehet hogy soha. Ez bánt a legjobban és tart ott a jelenlegi barátom mellett. Így legalább valamennyire boldog vagyok. Ő csak egy álom lesz számomra. Semmi több. Szép napok voltak mikor együtt dolgoztunk. Az is igaz hogy mindig tiszta ideg voltam hogy lássa milyen ügyes vagyok. Meg akartam mutatni neki hogy igen is hiába vagyok 16 éves akkor is leteszek az asztalra, és más vagyok mint a többi korom beli. Nem tudok erről senkivel beszélni hogy mit csináljak. Van barátom nem lenne szabad szerelmesnek lennem egy másik emberbe, főleg hogy tudom neki nem kellek.