2013. augusztus 28., szerda

Mindenki azt mondja, hogy fel a fejjel. De nekem már nem megy. Jobb is ha lehajtom a fejem legalább nem látom, mit tesznek a körülöttem lévő emberekkel, és nekem nem fog fájni, hogy látom ahogy tönkre mennek. Hiszen a céljaimat is csak akkor érem el ha magammal foglalkozok. Mert ezek az én álmaim másokért nem fogom feláldozni.

2013. augusztus 21., szerda

Sors

Nem értem miért kell hinnem a sorsban. Lehet, hogy csak én hiszem azt, de mintha ismételné magát. Megint kezdődik. Lehet, csak egyszerűen attól a helytől kéne megszabadulnom. El kéne hagynom. Többé be se kéne tegyem a lábam. De nehéz. Nehéz elszakadni onnan ahol elkezdtem élni. Ahol gyerekből fél felnőtt lettem. Ott nőttem fel arra a szintre ahol most vagyok. Ott lettem agyilag érett. Igaz ott veszítem el a legjobban a fejem. Ott minden megtörténhet, és meg is történik. Ott kezdtem el hinni a véletlenekben, és a sorsban. Mondhatják nekem azt hogy már pedig nincsenek véletlenek, tudom hogy van. És tudom hogy a sors is létezik, hiszen a sors hozott össze két olyan emberrel akik sokat változtattak rajtam, és felnyitották a szememet, hogy nem minden olyan szép és jó a világban mint hiszem/hittem.

2013. augusztus 15., csütörtök

kívánság

Tudom, hogy ennek még most az elején kell véget vetni, még mielőtt többet lát benne az ember, mint ami valójában van. Még egy csalódást már nem biztos, hogy könnyen átvészelek. Bele fáradtam a keresgélésbe, végre komolyat akarok, aki mellett nem csak pár hónapig vagy hétig vagyok. Egy olyan embert keresek, akivel hosszú ideig vagyok, és az emberek azt mondják hát igen ők mindent kibírnak, és még mindig együtt vannak. De az ilyen nagyon kevés.

2013. augusztus 13., kedd

Belefáradtam, de nem adom fel. Csak azért is végig csinálom, és elérem a célom nem kell nekem a segítséged, csak menj el, és soha többet ne gyere vissza amíg nem tudsz felmutatni mást csak az okoskodó szádat.

2013. augusztus 10., szombat

Csodacsapat

Hát igen két éve volt ilyen dilemma. Szabad-e szeretni vagy nem. Most sem lenne szabad, de ismét megtörtént. Lassan kezdek hinni a boszorkányságban. Hogy amit jósolnak az igaz, és nem csak a levegőbe beszélnek. mindig vissza térek egy olyan emberhez aki hamarabb elmegy mint hogy észhez kapnék, és talán majd csak egy év múlva jön vissza. Érzem ez megint fájni fog, de megint megtörtént. Egyszer majd lesz valami. Csak egyben bízok megint jól fogom érezni magam amíg lehet, és utána vissza térek az életemhez és az álmaimnak a megvalósításához.