Sors

Nem értem miért kell hinnem a sorsban. Lehet, hogy csak én hiszem azt, de mintha ismételné magát. Megint kezdődik. Lehet, csak egyszerűen attól a helytől kéne megszabadulnom. El kéne hagynom. Többé be se kéne tegyem a lábam. De nehéz. Nehéz elszakadni onnan ahol elkezdtem élni. Ahol gyerekből fél felnőtt lettem. Ott nőttem fel arra a szintre ahol most vagyok. Ott lettem agyilag érett. Igaz ott veszítem el a legjobban a fejem. Ott minden megtörténhet, és meg is történik. Ott kezdtem el hinni a véletlenekben, és a sorsban. Mondhatják nekem azt hogy már pedig nincsenek véletlenek, tudom hogy van. És tudom hogy a sors is létezik, hiszen a sors hozott össze két olyan emberrel akik sokat változtattak rajtam, és felnyitották a szememet, hogy nem minden olyan szép és jó a világban mint hiszem/hittem.