Mindenki azt mondja, hogy fel a fejjel. De nekem már nem megy. Jobb is ha lehajtom a fejem legalább nem látom, mit tesznek a körülöttem lévő emberekkel, és nekem nem fog fájni, hogy látom ahogy tönkre mennek. Hiszen a céljaimat is csak akkor érem el ha magammal foglalkozok. Mert ezek az én álmaim másokért nem fogom feláldozni.

Sors

Nem értem miért kell hinnem a sorsban. Lehet, hogy csak én hiszem azt, de mintha ismételné magát. Megint kezdődik. Lehet, csak egyszerűen attól a helytől kéne megszabadulnom. El kéne hagynom. Többé be se kéne tegyem a lábam. De nehéz. Nehéz elszakadni onnan ahol elkezdtem élni. Ahol gyerekből fél felnőtt lettem. Ott nőttem fel arra a szintre ahol most vagyok. Ott lettem agyilag érett. Igaz ott veszítem el a legjobban a fejem. Ott minden megtörténhet, és meg is történik. Ott kezdtem el hinni a véletlenekben, és a sorsban. Mondhatják nekem azt hogy már pedig nincsenek véletlenek, tudom hogy van. És tudom hogy a sors is létezik, hiszen a sors hozott össze két olyan emberrel akik sokat változtattak rajtam, és felnyitották a szememet, hogy nem minden olyan szép és jó a világban mint hiszem/hittem.

kívánság

Tudom, hogy ennek még most az elején kell véget vetni, még mielőtt többet lát benne az ember, mint ami valójában van. Még egy csalódást már nem biztos, hogy könnyen átvészelek. Bele fáradtam a keresgélésbe, végre komolyat akarok, aki mellett nem csak pár hónapig vagy hétig vagyok. Egy olyan embert keresek, akivel hosszú ideig vagyok, és az emberek azt mondják hát igen ők mindent kibírnak, és még mindig együtt vannak. De az ilyen nagyon kevés.

Belefáradtam, de nem adom fel. Csak azért is végig csinálom, és elérem a célom nem kell nekem a segítséged, csak menj el, és soha többet ne gyere vissza amíg nem tudsz felmutatni mást csak az okoskodó szádat.

Csodacsapat

Hát igen két éve volt ilyen dilemma. Szabad-e szeretni vagy nem. Most sem lenne szabad, de ismét megtörtént. Lassan kezdek hinni a boszorkányságban. Hogy amit jósolnak az igaz, és nem csak a levegőbe beszélnek. mindig vissza térek egy olyan emberhez aki hamarabb elmegy mint hogy észhez kapnék, és talán majd csak egy év múlva jön vissza. Érzem ez megint fájni fog, de megint megtörtént. Egyszer majd lesz valami. Csak egyben bízok megint jól fogom érezni magam amíg lehet, és utána vissza térek az életemhez és az álmaimnak a megvalósításához.

gondolattömb

Most nem idézettel jelentkezem hanem egy gondolat tömbbel. Egy barátom mesélt nekem én pedig írásba foglaltam. remélem a zavaros dolgok között azért megértitek mi is zajlik benne. remélem Szöszim neked is tetszeni fog az ahogy össze van gyüjtve az amit elmondtál. :)


Mintha nem is pár éve történt volna minden. Beleszerettem, és nem tudom neki elmondani, mert nincs értelme. Nem akarok pont tőle egy visszautasítást, sem pedig egy csalódást, hogy csak egy éjszakai játszadozás legyek neki, egy újabb trófea. Mert itt lenne vége mindennek. Ekkor zárkóznék el a világ elől örökre, és tartanám távol magam a férfiaktól hosszú ideig. Túl régóta van bennem ez az érzés felé, és úgy érzem még egy darabig ott is, kell, maradjon. Nem törhet fel a felszínre. Nem történhet meg. Akárhányszor ábrándoztam arról, hogy csak egyszer közelebb kerülünk egymáshoz mindig belesajdult a szívem, mert tudtam ez csak ábránd, marad. Pár éve együtt dolgoztunk, viszont már kőrübelül a születésem óta ismerem, mivel itt lakik tőlünk pár háznyira. Régen nem néztem úgy rá, mint egy férfira, hanem mint egy régi barátra, akivel kicsinek nagyon jól eljátszottunk kint az utcán. Minden nap kimentünk az utcára fogócskázni, bújócskázni, egy kicsit tekerni a bicikliket, vagy csak beszélgetni és szórakozni. Akkor még nem gondoltam bele abba, hogy én egyszer ilyet fogok iránta érezni. Sőt évekig nem is fordult meg a fejemben semmi hasonló. Kicsi voltam és mivel van köztünk egy pár évkor különbség csak 16 évesen gondoltam ilyen dolgokat róla, hogy mi lenne, ha mi ketten egy párt alkotnánk. Igaz ebben sokat segített két dolog is. Az egyik hogy született egy kis testvérem, akivel nagyából egy korúak az ő testvérei, és összejártunk a gyerekek játszottak én anyuval pedig az anyukájával beszélgettünk, pletykálgattunk. A másik pedig az, amikor elkezdtünk együtt dolgozni. Jó volt vele a hangulat, és elkezdtem rá férfiként tekinteni nem, pedig azt a gyereket láttam benne, mint régen mikor még tényleg gyerekek lettünk. Ez a dolog történt lassan két éve. Azóta hiába volt más barátom mindig ott lakozott bennem felé ez az érzés. Viszont amikor a húga hazaköltözött a barátjától, és elkezdtem átjárni még többet szinte lángsugárként törtek elő belőlem ezek az érzések és sokkal erőteljesebben. Hiába mondtam neki és beszéltük is, meg hogy igen szerelmes vagyok belé ő, nem hitte, hogy én komolyan gondolom, csak egy kis fiatal csitrinek nézett és nem vett komolyan. Persze ki vett volna komolyan akkor mikor arról beszéltünk, hogy ő is magába szerelmes. Mindenki tudja még az anyukája is, hogy én mit érzek de, szerencsére senki nem mondja el neki és még én, se merem. Persze hogyan is merném, mikor tudom, hogy a munkájának él, és annak hogy a családját el tudja látni meg a testvéreit. Tudom, hogy most neki ez a legfontosabb. Meg hozzá kell tenni, hogy tudom, mi lenne ebből az egészből, még ha együtt is lennénk egyszer, hogy csak a pénzéért lennék vele, pedig ennek semmi köze nem lenne. Akik ismernek, tudják, hogy ez nem most kezdődött el bennem. De olyan bonyolult itt minden. Vagyis hát a szerelem. Miért kell ilyen bonyolult, legyen? Igaz az a mondás, hogy jobb lenne olyan, lenne a szerelem, mint a röplabda, ha elkiáltja magát az ember, hogy az „enyém” akkor az úgy is lenne, és mindenki félre állna. De sajnos az élet nem egy röplabda meccs. A képzeletemben úgy él ez az egész dolog vele, mint hogy boldogok vagyunk, legalábbis én biztos, hogy az lennék. Hihetetlen boldog, még ha csak egy pillanatra is de mindent oda az Oda adnék érte. Nehéz megmondani, hogy a szívre hallgasson az ember vagy a józan eszére. Mert mindegy hogy melyikre hallgat, van olyan helyzet, hogy minden féleképpen fáj majd a szívnek vagy valaki másnak. Annál rosszabb dolog nincs, ha másnak fájdalmat okozol, mert látni még rosszabb mint érezni, de az biztos, hogy nem egy jó érzés, mert mindenkinek fáj. Nem bírom nézni ahogy menekül a családja elől. Ahogy inkább elmegy vad idegenekkel szórakozni mint hogy a családjával intézné a dolgokat. Kikészíti a tesója és ezt észre se veszi. Nem tud nemet mondani egyszerűen lehúzzák pénzzel és mindennel. Annyira jó a lelke nem is tudom elhinni. Ritkán lát az ember ilyen embert. Ott segít az embernek ahol tud. Bármiről is legyen szó. Nem akarok magamnak csalódást, de sajnos ebből az lesz. Talán egyszer 10 év múlva lehet köztünk valami de lehet hogy soha. Ez bánt a legjobban és tart ott a jelenlegi barátom mellett. Így legalább valamennyire boldog vagyok. Ő csak egy álom lesz számomra. Semmi több. Szép napok voltak mikor együtt dolgoztunk. Az is igaz hogy mindig tiszta ideg voltam hogy lássa milyen ügyes vagyok. Meg akartam mutatni neki hogy igen is hiába vagyok 16 éves akkor is leteszek az asztalra, és más vagyok mint a többi korom beli. Nem tudok erről senkivel beszélni hogy mit csináljak. Van barátom nem lenne szabad szerelmesnek lennem egy másik emberbe, főleg hogy tudom neki nem kellek.

Szeretni valakit nem azt jelenti hogy vele vagyunk és ez örökre így marad hanem azt hogy szeretjk és a sors dönti el hogy vele is leszünk örökre.

ez sajnos a szívemből jön :(

Létezik egy olyan ember, akit régen nagyon szerettél, és most azt mondod, hogy nem érzel iránta semmit. Egy olyan ember aki ott csücsül a szíved trónján és mindig rágondolsz amikor továbblépsz az élet bizonyos szakaszain. Egy olyan ember akinek naponta legalább egyszer megnézed a profilját, csak azért, hogy meglásd mi történik vele. Egy olyan ember, akihez dolgok fűznek, és ha találkozol egy ilyen dologgal, legyen az egy fénykép, egy zene, egy helyszín, bármi, te elmosolyodsz, beugranak a régi emlékek, hogy milyen jó is volt vele, és azon kapod magad, hogy az örömöd sírásba megy át, mert már tudod, nem lesztek többé együtt. Vagy meglátsz valamit, amit nem szeretnél, és egész nap csak arra tudsz gondolni, és érzed azt a könyörtelen fájdalmat ott legbelül. Egy olyan ember, akit ha meglátsz érzel valamit, ki tudja mennyi idő után még mindig. És ekkor azt mondod, hogy te nem szereted, és igazából ezt is gondolod.. De a szív tudja az igazságot. ;/

Tudod mi a szívás? Nézni, ahogy a kedves, törődő embereket átvágják, és nézni, ahogy a seggfejek pedig mindent megkapnak, amit csak akarnak.

Sziasztok! hát igen itt a valentin nap és hiába van barátom akkor se szeretem :) na nem baj azért hoztam nektek egy kis szerelmes idézetet erre a napra :)

A szerelmet nem az év egy napján kell megmutatni hanem az év összes napján meg kell mutatni hogy szereted a párodat.

A legrosszabb érzés mikor úgy érzed te jobban szereted a másikat mint ő téged.

NEM VAGYOK TÖKÉLETES, KÖVETEK EL HIBÁKAT, BÁNTOK MEG EMBEREKET! DE HA AZT MONDOM SAJNÁLOM, AKKOR AZT KOMOLYAN IS GONDOLOM!

Arra a srácra várj, aki értékelni fog. Arra, aki
egy átlagos pillanatból varázslatosat csinál; arra
a fajta srácra, aki kihozza belőled a legjobbat, és
jobb emberré tesz. Arra a srácra várj, aki a
legjobb barátod lesz; arra aki eldobna mindent,
csak hogy veled legyen, nem számít milyenek a
körülmények. Arra a srácra várj, aki úgy
megnevettet, mint senki más. Arra a srácra várj,
aki felakar vágni veled az egész világnak, úgy
hogy nincs rajtad smink, de megbecsüli amikor
miatta sminkeled ki magad. És ami a
legfontosabb, hogy arra a srácra várj, aki a
világegyeteme központjába tesz téged, mert
nyilvánvalóan a tiédben is ő van. Én benned megtaláltam.

Te tudod h milyen vagyok már csak magamnak kell rájönnöm h ki vagyok vagy voltam és ki akarok lenni.

Emlékszel? Mikor még mindent elmondtunk egymásnak?Mikor még a legjobb barátok voltunk?Ez már elmúlt.. kihűlt a barátságunk .. Hogy miért? -nem értem.-De én úgy érzem minden tőlem telhetőt megtettem.. sajnálom ez van.! már késő..

Az élet legszebb ajándéka az amikor valakit vagy a barátodnak vagy a szerelmednek tudhatsz. Viszont kegyetlen játék is lehet ha egy barátot el kell veszítened mert ő már nem gondolja hogy egy ajándék vagy neki.

Jó tanács minden olyan embernek aki egy szikrányival sem jobb nálam, hogy szép meg jó hogy te úgy vagy boldog hogy közben jól kihasználod a barátodat/ barátnödet. Ez az a dolog amikor a szánalom legaljára mész legalábbis a szememben.

Az őszinteség és a tisztesség drága ajándék, ne várd olcsó emberektől!

"Szeretlek" mondogattad nekem most még is te szúrtál hátba nem én téged.
"Bízhatsz bennem" mintha nem tettem volna mégis megbántam mert nem tudod a véleményedet őszintén megmondani.
"Segítek neked" hittem neked mégis te küldtél padlóra a legtöbbször.

Azt hiszem mindenért egyszerűbb azt okolni aki lelkileg gyenge, nem azt aki valóban hibás.