sziasztok!
sajnálom le vagyok teljesen havazva. folyamatos zh-kat írok. egyszerűen a tanulás és munka töltötte ki a napjaimat a múlthéten. de most meghoztam nektek a kövi részt. ez rövidebb mint az elöző de nem akartam tovább várakoztatni titeket. puszi nektek jó olvasást

2. rész

Soha nem éreztem magam nőnek, vagy egyáltalán olyannak, akit igazán szeret a párja. Csak egy ember voltam, aki él, és nem csinál semmit. Nagyon sokat veszekedtünk mi ezen, hogy nem foglalkozik velem. De ez őt nem érdekelte. A számitógépe mindig fontosabb volt. Nem vágytam nagy dologra, csak ölelésre egy-egy puszira meg hogy éjszaka ne úgy aludjak el h hátat fordít nekem. Az elején ezeket megkaptam, meg akkor mikor először majdnem szétmentünk. Persze, mivel féltékeny volt olyan emberekre, akikkel semmi nem volt köztünk. Elkezdtem megint dolgozni, és nem tudott mit kezdeni a helyzettel, hogy már nem otthon ülök. Mert mikor mi összejöttünk, akkor éppen nem dolgoztam, hanem gőz erőkkel készültem az érettségi vizsgámra. Hihetetlen még számomra is, hogy ennyi ideig nyeltem azt, hogy ő ezt csinálja vele. Mindenki megérdemli a boldogságot, így én is, és megtettem amit tennem kellett. Ott hagytam, egy olyanért akit megérdemeltem. Aki foglalkozott velem, aki mellett nő voltam, akitől mindent megkaptam amire vágytam. 

December 8.-a volt mikor először megcsókolt Gergő, akkor még nem tudtam, hogy milyen is pontosan. Akkor mutatta, hogy ő milyen kedves, és foglalkozott velem. Majd eltelt 1-2 hónap és minden a feje tetejére állt. 180 fokos fordulatot vett a kapcsolatunk. Elkezdtünk veszekedni, nem éreztem vele jól magam. Mikor együtt voltunk nem csináltunk semmit csak ültünk a négy fal között. Egyszerűen sivár volt minden. Sokszor voltam azon a ponton, hogy megmondom neki, részemről ennyi eddig bírtam. Március 8.án nőnapkor volt az első olyan, hogy meglepett egy rózsával. Karácsony és nőnap között szinte nem is emlékszek olyanra, hogy bármi lényeges dolog lett volna. Talán még a születésnapja lehet emlékezetes, de az is csak addig amíg át nem mentünk a barátaihoz, és neki nem álltak inni. Olyan szinten csatra vágta  magát, hogy úgy vitték haza. Az anyukája nagyon kiakadt, én pedig magam alatt voltam, hogy ennyire akar ő bármit is ünnepelni. Mindig vitatkoztam vele, hogy mondja el mi baja van, miért nem foglalkozik velem. Egyszer ott is hagytam. Fogtam összeszedtem a holmimat, és elmentem haza. Nem érdekelt, nem mondott semmit, mikor kérdeztem, én pedig ott hagytam köszönés nélkül. A szüleitől meg a testvéreitől elköszöntem, de neki csak annyit mondtam hogy ’szia’. Még az nap este megkeresett, és megmondta hogy igen is vannak bajai, de nem velem. Elmondta, hogy elege van abból, hogy nem talál munkát, nem tudja kifizetni a számláit. Én ezt mind megértettem, csak az okot nem, miért nem tudta megmondani akkor mikor ott voltam nála. Voltak dolgok amiket nem értettem nála. Egyszerűen töketlen volt. Egy normális lány vagyok, és ő ezt nem értékelte. A szülei is látták mikor bajom volt, csak ő nem. Egyszerűen nem vette észre, hogy mit is veszíthet. Csak akkor mikor már késő volt. Akkor sírt, hogy ne hagyam el. De akkor már késő volt. Legalábbis részemről már le volt zárva vele minden. Nehéz volt elfogadnom nekem is a döntésemet, de megbékéltem vele, miután láttam, jól döntöttem, mert csak még bunkóbb lett mint volt. Vagyis velem nagyon az lett. Teljesen fél vállról veszi már mikor beszélek vele. De az is lehet, hogy ezt csak ő mutatja nekem. Meg a külvilágnak. Közben pedig még mindig kellek neki. Újra él a tiltott szerekkel, amikkel az előtt is élt, mielőtt megismert volna. Néha hibásnak érzem magam, de tudom hogy helyesen cselekedtem, mikor magamra gondoltam, hogy velem mi lenne ha abban a kapcsolatban tovább maradok. Szerintem már én is valahol az életem legalján lennék. Egyszerűen semmibe venném magamat. Nehéz volt megértenem mi miért történik. Nem tudom miért tettem meg de azt éreztem mielőtt szétmentünk hogy nekem meg kell tennem hogy  mással összefeküdjek. Egyszerűen nem volt más okom hogy kirakjam. Nem tudtam volna vele máshogy megértetnem hogy vége köztünk mindennek. Egyedül a családja miatt húztam addig. A testvérei a mai napig megkeresnek hogy mi újság van velem. Anyukája is fel szokott hívni. Még a mai napig Picikémnek hív, mint régen, mikor még együtt voltunk Gergővel. Ők nagyon hiányoznak nekem, de hiába már nem vagyok a család része. Egy valami vígasztal. Rám mindig emlékezni fognak, mert a fiúk nem fog még egy ilyen normális lányt találni mint amilyen én voltam, aki foglalkozott vele, és megpróbálta terelni a jó írányba. Kihúzta őt a legnagyobb bajból, megmutatta neki hogy másként is lehet élni, és élvezni az életet. De ő nem értékelte ezt, és most inkább visszatért megint ahhoz az életformához mint ami előttem volt. Nem egy kitartó ember. De ezt csak magának köszönheti.

Nyáron egycsodálatos élményt tapasztalhattam meg. Egy olyan emberrel lehettem együtt még ha kimondva nem is csak szexuális téren aki ha csak rám nézett a szívem kalapált, és ha hozzám szólt a lepkék felébredtek. Csak hogy egy kis közhellyel éljek. Másfél hónap alatt elérte, hogy beleszeressek. Pedig szerintem csak magát adta. Az az igazi rossz fiú, aki tud gyengéd is lenni, de mellette egy állat is. Viszont soha nem bántana. Egyszerűen tudtam hogy meg kell szereznem magamnak.

Mikor először megláttam az másfél éve volt. Egy buliban tudtam hogy nekem ő kell, és hogy most meg is szerzem magamnak. Akkor nyáron láttam meg először  mikor egy helyen dolgoztunk. Csak én a nyár közepén eljöttem ugyanis a főnőköm egy hárpia volt. Én meg nem bírtam elviselni. Akkor azt hittem többet nem látom a srácot.  De akkor a városunk legnagyobb buliján ott volt. DJ-ként dolgozott. Sándor egyszerűen megbabonázott akkor is a mosolyával. Először fel sem tűnt hogy ő is ott van, mikor barátnőmmel Julcsival megérkeztünk, csak mikor táncolni mentünk. Addig csak élveztük az ismerősökkel a társaságot. Akkor éjszaka történtek dolgok köztünk. Persze csak a smárolásig jutottunk, meg sikerült elkoboznia a melltartómat is. Hogy hogy csinálta azt a mai napig nem tudom. Majd eltelt majdnem 11 hónap, én közben visszamentem arra a helyre dolgozni, csak más főnőköm lett, és ő is visszatért a főszezon nagy részére. Azt hittem először hogy rosszul látok. Csak azért mentem végig a strandon a szemetes zsákokkal hogy megbizonyosodjak róla jól látom, és tényleg ő az. És igen ő volt. Ott volt, és nem hittem a szememnek, mikor pedig elkezdtünk beszélgetni nem hittem el hogy velem beszél. Eleinte húztam az agyát hogy ki is vagyok de végül elmondtam neki. Persze a melltartómat nem kaptam vissza, de emlékezet rám. Eltelt egy hét, minden este beszéltünk pár szót. Meg sms-ben is kommunikáltunk. Persze egyszer a legrosszabbkor írt, mikor még Gergővel együtt voltunk, és még nem tudta a nevemet, és azt írta hogy ’Cica’. Amit természetesen Gergő meg is nézett. Kiakadt, pedig semmi oka nem volt akkor még. Igen túlzás volt ez azért Sándortól is, de akkor még semmi nem volt köztünk. Imserkedtünk, még ha én nem csak barátként szerettem volna. Sanyi egy hét után olyan hatással volt rám, hogy egy bizonyos munkahelyi buliban teljesen megfeledkeztem arról, hogy nekem barátom van, és most már nem álltunk meg egy csóknál...